@pattikossuth

Patrícia Kossuth

Ask @pattikossuth

Sort by:

LatestTop

Previous

Related users

Nem gondolod, hogy minden túl gyorsan változik?

“Pontosan emlékszem, hogy kiskoromban szinte minden nap mást mondtam, mikor megkérdezték: Mi leszel, ha nagy leszel? Az állatorvostól kezdve a művészig minden volt… De most, hogy egyedül ültem az ablakomban rájöttem hogy tévedtem. Ha akkor megkérdezték ugyanezt a kérdést tőlem, már csak annyit mondanék, hogy boldog. Milyen közhelyes is ez. Egyáltalán, mi a boldogság? Azt hiszem ezt nem tudnám pontosan megmondani. Talán túlértékeltem ezt a fogalmat. Mi van, ha a boldogságot az apró kis pillanatokban kell megtalálni? Mi van, ha azok számítanak igazán?
Lehunytam a szemem, és olyan volt mint a filmekben. Peregtek az apró, értéktelennek tűnő, kis pillanatok. Olyan dolgok, amik mindig boldoggá tehettek, amiket eddig nem értékeltem igaz… Esőben sétálni és bőrig ázni… Hallgatni az eső kopogását az ablakpárkányon… Hóesésben sétálni éjszaka… Egy bögre forró csokival a kezemben kiülni az ablakba és nézni a hóesést… Napsütötte mezőn elnyúlni, és hallgatni a csendet… Olyan hangosan hallgatni a zenét, hogy végül már nem gondolok semmi másra… Jó filmet nézni egyedül… Sorozatokat nézni… Elveszni egy jó könyvben… Sokat nevetni… Addig nevetni, amíg a könnyem folyik… Utazni… Új helyeket felfedezni… Fotózni, írni, rajzolni, kreatívnak lenni… Mezítláb mászkálni… Jó filmet nézni fontos emberekkel… Sok időt tölteni olyanokkal, akik megértenek, megnevetettnek… Csak együtt lógni, lazítani… Átbeszélgetni egy éjszakát… Mikor egy puszta ölelés kisöpört a fejemből minden mást… Mikor egy nézés elég volt ahhoz, hogy ne gondoljak semmi másra, csak rá… Mikor sehol máshol nem akartam lenni, csak vele… Mikor menthetetlenül beleszerettem… Mikor mellette jobb emberré váltam… Mikor igazán éltem… Apró kis pillanatok. Mind tovaszálltak, könnyedén csusszantak ki az ujjaim közül. De az emlékük megmaradt. Talán ezek az emlékek miatt sose adtam fel. Talán ezek voltak azok, amik mindig is folytatásra sarkaltak… Aznap este sokáig csak ültem, és azon kaptam magam, hogy mosolygok. A jelentéktelennek tűnő kis emlékek óriássá váltak. Azt hiszem, reményt adtak. Mert minden egyes emlék mosolyt csalt az arcomra. Mert már el is felejtettem, hogy milyen, mikor igazán tudok mosolyogni valamin…”

View more

imádom azt a számot*-* /summer of 69/;3:DDD

én is :$
“Hát nem lenne tökéletes az élet, ha: a melegítőnadrág szexi lenne, a hétfő kellemes, a gyorskajától nem híznál el, a lányok nem drámáznának, a fiúk nem zavarnának mindig össze, semmit sem kéne megbánni, a “viszlát” pedig csak holnapig szólna?”

Next

Language: English