тomi☁

mert az iskolaváltás miatt nagyon sokat rontottam, negyedévkor 4 tantárgyból buktam!!!! és ez nagyon rossz volt, főleg úgy, hogy én nagyon büszke voltam arra, hogy soha nem buktam még meg semmiből, és ez... és az miatt is kell még járnom, mert hatodikban öngyilkos akartam lenni. és az elmúlt 2 hónapban nem egyszer megfordult a fejemben, HOGY MI ÉRTELME VAN AZ ÉLETEMNEK, mert nagyon megbíztam a márkban. és nem, nem szerelmes voltam belé. hanem úgymond első fiú barát. vagy hogy mondjam. és annyira jó volt érezni azt, hogy végre van egy fiú is, akinek úgy elmondhatok mindent. és ez úgy szar volt, hogy most meg már elhord minden fogyatékosnak, és a többinek, mikor én soha nem mondtam rá ilyeneket, SŐT! még az utóbbi időben is mindig védtem. milyen hihetetlen, ugye? én még mindig bízok benne, hogy egyszer minden rendbe jön. egyszer, vagy a közeli, vagy a távoli jövőben. bízok benne. szeretek bízni dolgokban. és én bízok benne. #off

View more

oké. akkor. leírom. de csak azért, mert NEM akarok több ilyen kérdést kapni. eddig kaptam vagy 10-et, mindet töröltem, de akkor úgy érzem, hogy itt az ideje válaszolni, és nem érdemes kerülni a forró kását.
szóval. őszi szünet. már előtte is voltak olyan kissebb-nagyobb hisztijeim, mert nagyon allergiás vagyok arra, ha valaki nem ír vissza. és ugyebár köztudott, hogy márk drága nagyon nem szeret visszaírni, ha olyan van :D na mindegy, szóval nem írt vissza, aztán végülis mindig keresett... de most már egy hónapja semmi, csak az, amikor Askon rólam kérdezték, illetve írtam neki, de akkor is próbált beszólni... na mindegy. akkor eltértem a sztoritól most, kezdem elölről.
SZÓVAL amikor a márkot támadták az Askos videói miatt, akkor én így teljesen ismeretlenbe, úgy, hogy igazából annyira nem is ismertük egymást, megvédtem. jobban megvédtem, mint a saját testvéremet. mert sokra értékeltem a barátságunkat. akkor is kérdeztek tőle askon, hogy ki vagyok én, akkor azt írta, hogy "csak egy jó barát.". tisztán emlékszem rá. nem tudom, hogy törölte-e már, nem is érdekel. az a lényeg, hogy én ezt láttam. hiába mondja bárki azt, hogy nem így volt, én a két szememmel láttam, hogy ezt ő írta le a két kacsójával. aztán ugyebár ő is padlóra került, DE ÉN EZT KURVÁRA NEM TUDTAM, mert semmit nem mondott. azaz, sejtettem, mert tudom milyen az, amikor mindenki rajtad röhög. de hiába, én voltam az önző köcsög, aki mindig csak saját magával foglalkozott. hát persze, hogy most sem történt máshogy, márk nem írt semmit sem, életjelet sem adott magáról, így azt hittem, hogy már megint valami rosszat csináltam. így nagyon rossz kedvem lett... aztán nem keresett. megint rossz kedvem lett, de úgy gondoltam, hogy jó, nem én vagyok az első, akinek írni szeretne, hát miért is ne. soha nem voltam úgy senkinek sem első helyen, de ez normális, ilyen helyzetekben az ember nem egy idegennel akarná megbeszélni a dolgait, hanem a barátjaival/haverjaival. ez így történt. néhány embernek elmondtam, egészen pontosan 4-nek, hogy mi is történt, és ők mondták, hogy ne keressem. nem fogadtam meg a tanácsuk. folyamatosan írkáltam, gázabbnál gázabb szövegeket, aztán már úgy voltam vele, hogy leszarom.
újabb kitérő: az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon ő leírt nekem olyan dolgokat, amiket - állítólag - senki másnak nem írt le. és én ezt nagyra értékeltem! és akkor éreztem azt, hogy igen, itt valami barátság van. nos... ezek a dolgok kerültek pont ma egy hónapja kiírásra. minden. az a legrosszabb, hogy nem én voltam. és márk azt hiszi, hogy én voltam. miközben nagyon nem. minek írnám ki azt, amit ő elmondott nekem? állítása szerint elküldték sokan, encivel összeveszett, stb. na, akkor nagyon elszégyelltem magam, hiába nem én voltam, a bűntudat akkor is ott volt, hogy mindez MIATTAM van. és ez még mindig itt van a fejemben, 1 hónapja. komolyan, már kezdett felemészteni minden, inaktiváltam magam, és igen, pszichológushoz kell járnom. de nem miatta! azaz, nem csak miatta. hanem az miatt,

View more